Az ördög és a Jóisten - Stuber Andrea

"Voltaképp úgy kerültem tegnap a Szkénébe a Picaróék Az Ördög és a Jóistenére, hogy Stubnya Bélának nem tudtam ellenállni. (Még sosem láttam ilyen kevés embert abban a színházban.) Megjegyzem, amikor egy 19 órára hirdetett előadásnál ¼ 8-kor még a cigiszagú büfében állok, akkor nagyon-nagyon kell vigyáznom, nehogy úgy érezzem, máris nem tetszik az előadás, pedig még el sem kezdődött.

Mindazonáltal nem keltett rossz benyomást bennem a produkció. Eleve érdekes, hogy alternatívok Jean-Paul Sartre-hoz nyúlnak, aki nincs divatban (és én sem szeretem). Nemigen játsszák, talán mert nálunk az előző rendszerben mint baloldali drámaírót, igyekeztek a „miénknek” tekinteni, és ettől kissé kompromittálódott szegény. Ráadásul pont olyan életidegen színdarabokat írt, mint amilyenek egy Le Havre-i filozófiatanártól várhatóak. Mint amilyen ez a szép, történelmi közegbe helyezett morál- és létfilozófiai példatár, Az Ördög és a Jóisten. Nem tudom, utána kéne nézni, vajon játszanak-e még Sartre-ot Franciaországban vagy bárhol a világon. (Most tekintsünk el attól a jellemző esettől, amikor egy velejéig kommersz színház a stúdiójában műsorra tűzi a Zárt tárgyalást, egyrészt hogy demonstrálja: ad a művészetnek is, másrészt hogy feladatilag kipipálja három színészét.)

A Picaro működőképes produkcióját klasszikus játékstílusúnak mondanám, még ha olykor meg is jelent egy hosszú hajú, bőrruhás rocker és tépte a húrokat. Látszott, hogy a főszerepet is játszó Deák Tamás személyében színházi ember rendezte az előadást, akiben van hév, és a groteszkre sem fogékonytalan. (Vagy ahogy a Spelling and Grammar javasolja: fogékonyatlan.)"